A magyar kriminalisztika történetében egyedülálló botránytörténet. Pedig nem annak indult a körmendi gyerekgyilkossági ügy. Amiből idővel Tánczos-ügy lett.
1998 április elsején brutális kegyetlenséggel otthonában meggyilkoltak egy 11 éves kislányt. Profi elkövető, a lakásban nyom nem maradt, szemtanú nincs.
H. Zsófiát iskolából hazatérve támadta meg későbbi gyilkosa, 23 ütésnyomot találtak a kislányon, iszonyú szenvedések után, többszöri torok átvágással oltották ki a gyermek életét. Védekezésre esélye sem volt az áldozatnak.
Néhány órával a gyilkosság után önként jelentkezett a rendőrségen egy 18 éves fiú. Segíteni akart, tanúként ment be a kapitányságra. Idővel gyanúsított lett, majd gyilkosnak kiáltották ki. Közel négy éve borzolja a kedélyeket, osztja meg az országot a Tánczos-ügy.
Mit lehetett kideríteni az évek alatt? Egyetlen közvetett, akár véletlen hibából is származható bizonyíték szól Tánczos Gábor ellen. Semmi több. Valóban Tánczos a gyilkos?
Bűnügyben, bírósági tárgyaláson ennyi félrevezetés és szándékos csúsztatás talán még soha nem hangzott el. Pedig „csak” egy gyilkosságnak indult. Ám botrány lett belőle: a körmendi gyerekgyilkosságból.
Ez a könyv nem izgalmas krimi. Bár egy gyilkosság története. Ebben a könyvben a körmendi, tizenegy éves H. Zsófia ellen 1998. április elsején elkövetett brutális gyilkosság történetét olvashatják. Megpróbálom hűen, kronológiai sorrendben követni az eseményeket. A tragédia bekövetkezte utáni hónapokban, években egyre többen hisznek Tánczos Gábor ártatlanságában. Vajon kiderül-e valaha, mi az igazság? Vagy az akták végleg a páncélszekrény mélyére kerülnek?
Ez a könyv a gyilkossággal vádolt fiúról is szól, akinek tönkretették az életét. Egy fiúról, aki nyugodtan élte mindennapjait egészen addig, amíg a rendőrök nagyotmondását és hazudozását kihasználva gyilkosnak nem kiáltották ki.
Ez a fiú soha többé nem élheti úgy életét, mint börtönélete előtt.
Vajon miért kell egy tizennyolc éves fiúnak évekig börtönben ülnie? Mennyire meggyőzőek a rendőrség bizonyítékai? Ha a fiú letartóztatásakor biztosan tudták, hogy Tánczos ártatlan, akkor miért vezettek félre egy egész országot? Kinek állt érdekében, hogy ártatlan ember üljön a cellában? Ha mégsem ártatlan, akkor miért húzták évekig az időt? Miért hagytak ennyi megválaszolatlan kérdést, amennyivel ezt a könyvet meg lehetett tölteni?
Ha Tánczos ártatlan, hol kell keresni az igazi gyilkost? Bosszúból ölték meg Zsófit, vagy egy őrült végzett a kislánnyal? Megválaszolatlan kérdések sora. Ezek közé tartozik az is: a gyilkosság éjszakáján miért várakoztatták az igazságügyi orvos-szakértőt három órán keresztül a lépcsőházban, miközben a rendőrök a lakásban „dolgoztak”? Miért nem engedték, hogy megállapítsa a halál pontos beálltát? Mire kellett a három óra?
A könyvben kizárólag a száraz tények szerepelnek. Olyanok is, amelyeket a rendőrség nem hozott nyilvánosságra.
Tánczos Gábor ártatlanságában egyre többen hisznek, még az idén februárban született jogerős ítélet után is. Ugyanis nem találtak a fiú ellen terhelő bizonyítékokat.
Az 1998. decemberében lefolytatott elsőfokú bírósági tárgyaláson, valamint ennek folytatásakor, 1999. februárjában egyértelműen kiderült, hogy a fiúnak egyetlen alibije van: az idő!
Ha akarta volna, akkor sem fért volna bele az idejébe a gyilkosság elkövetése. De nem akarta és valószínűleg nem is követte el a szörnyű bűncselekményt. Mindez a bíróságon egyértelművé vált, de mindkét elsőfokú, és a Legfelsőbb Bíróság másodfokú tárgyalásain is nagyon sok kérdés megválaszolatlan maradt.
A megválaszolatlan kérdésekre lehet, hogy soha nem kapunk válaszokat. Ami biztos: a Vas megyei rendőrök felületes munkát végeztek, nem vizsgáltak meg minden szálat, hanyag eleganciával kezelték a bűnjeleket, amelyekről később kiderült: perdöntőek lettek. Ők megelégedtek azzal: megtalálták a gyilkost. Aztán átvették a belügyminisztertől a kitüntetéseket és a pénzjutalmat.
A fiú vallomásai ellentmondanak egymásnak. Azt nem lehet tudni: miért? Az azonban feltűnő: pontosan úgy írta Tánczos az újabbnál újabb önvallomásait, ahogy a rendőrök haladtak előre a nyomozásban. Ezt eddig védőügyvédjén kívül senki sem vette észre? Vagy nem akarta senki meglátni az egyértelmű következtetést?
A fiú nagyotmondása és kisebbségi érzése miatt a középpontba akart kerülni. A mindig is kirekesztett, igazi barátok nélküli srác megragadta az alkalmat: a gyilkosság napján a helyszínen volt. Lehet, hogy nem látott és nem is hallott semmit, csak fontoskodni akart. Bement egy olyan utcába, amelyből számára nincs kiút, s emiatt 13 évig börtönben kell ülnie.
A rendőrség álláspontja a nyomozás során napról napra változott, attól függően, hogy milyen szakértői véleményt kaptak kézhez. A nyomozás hosszú hónapjai alatt végül találtak egy elfogatható verziót, amellyel az ügyészség, majd a bíróság elé állhatnak. A folytatás megdöbbentő...
A Szerző
