A rendőrök még forró nyomon dolgoznak, amikor Tánczos Gábor április másodikán bemegy az egyik körmendi bisztróba. Ott dolgozik egyik ismerőse, akivel korábban váltott már pár szót, köszönőviszonyban vannak.
A hölgynek szintén tíz év körüli gyereke van, s abban a lépcsőházban lakik, ahol a gyilkosság történt. Gábor aggódva kérdezi: ugye nem az ő kislányát ölték meg? Az eladónő megnyugtatja, hogy nem. Erre Gábor elmondja: ő a gyilkosság körüli időben a környéken volt, sőt bent volt a lépcsőházban, amikor éppen barátjához ment.
A nő azt tanácsolja, mondja el a rendőröknek amit tud, lehet, hogy segíthet a nyomozásban. A barátok nélküli, magányosan éldegélő, mindig kirekesztett fiúnak felcsillan a szeme. Nagyotmondásai miatt kevesen vannak, akik közel állnak hozzá. Ő pedig mindig is úgy állt a világhoz: majd meglátjátok, egyszer híres ember leszek, egy hős! Most itt a nagy lehetőség - gondolta! Koronatanú lehetek egy gyilkosságban!
Mindig is nagy dobásra készült, olyat akart tenni, amiért felfigyelnek rá az emberek, irigykednek majd rá a srácok és a város legszebb lányai esedeznek kegyeiért. Mi más lehetne ez, mint az egész országot lázban tartó emberölés?
A fiú meglát egy civil ruhás rendőrt, akit korábban csak látásból ismert, s odamegy hozzá. Elmondja: ott járt az előző napi gyilkosság helyszínén, s esetleg tud újabb információkat. A férfi felhívja a kapitányságot, ahol azt mondják neki: küldje be a szemtanút.
Gábor önként megy be késő délután a kapitányságra. Megvan az első tanú. Megkérik, működjön közre a gyilkos kézre kerítésében. A srác rábólint, s elmeséli mit látott:
- Amikor a kapu elé értem, egy férfi rohant ki a lépcsőházból. Zaklatottnak tűnt, mint akivel nem stimmel valami. Furcsálltam egy kicsit, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Felmentem a barátomhoz Sz. Györgyhöz, akivel úgy tíz-tizenöt percig beszélgettem. Gyurit telefonon hívták, majd elindultunk lefelé. Amikor megálltam befűzni a cipőm a harmadikon, nyöszörgő, hörgő hangot hallottam a Gyuriék alatti lakásból. A ház előtt elváltunk, hazamentem és csak ma reggel tudtam meg, hogy mi történt abban a lakásban - szól Gábor első vallomása, amit a következő hetekben többször visszavon, módosít, majd újabb történeteket mesél.
A rendőrök a fiútól megkérdezik, hogy ha újra látná a férfit, aki kirohant a lépcsőházból, felismerné-e? Gábor bólint. Grafikust hívnak: rajzolja le a férfit. Azonban nem járnak sikerrel. A rendőröknek egyetlen esélyük, ha Gábor maga rajzolja le a látott férfit. A fiú azonban nem tud értékelhető rajzot készíteni.
Ettől kezdve a rendőröknek gyanús lesz a tanú. Vajon miért nem tudja a tizennyolc éves srác lerajzolni a kevesebb mint 24 órával korábban látott, feltételezett elkövetőt? A következtetés egyértelmű. Azért, mert nem is látott senkit. Ha ez igaz, akkor miért hazudott a gyerek? Miért találta ki a hamis történetet? Lehet, hogy takargatni valója van? S hirtelen nem tudott jobb történetet kitalálni? Az senkinek nem jut eszébe, hogy egy embert, akit futólag, egy másodpercig lát, le tud-e rajzolni egy nappal később?
A válaszok néhány hétig még váratnak magukra.
A gyilkosság másnapján a rendőrök kérésére mindenki ugyanazt és ugyanott csinálja, mint április elsején, a bűncselekmény napján. A lakók visszaemlékezése alapján 17 óra 35 és 50 perc között nem volt senki a lépcsőházban. Gábor is jelen van a gyilkosság rekonstruáláskor. Kiderül: Zsófi a fiúval egy időben érkezhetett a házhoz és ebben az időben történt a gyilkosság. Tehát Gábor az egyetlen szemtanú. A rendőrök között felvetődik a kérdés: vajon Gábor csak szemtanú? Mindenesetre a fiúnak biztos alibit kell felmutatnia.
Zsófi pár évvel idősebb barátnőjét is beviszik a rendőrségre. A lány megadja annak a fekete hajú, bajuszos férfinak a fantomképét, akiről pár nappal a gyilkosság előtt Zsófi azt állította: napok óta követi.
- Mióta ismerted Zsófit? - kérdeztem a Körmend melletti faluban lakó Szilvitől, akinek szemében napokkal a gyilkosság után is ott van a félelem.
- Körülbelül egy éve. A barátnőm Zsófi osztálytársa volt. Ő mutatott be egymásnak bennünket. Zsófit már az első találkozáskor szimpatikusnak találtam. Olyan, nem is tudom, közvetlen volt. Könnyen barátkozott. Nagyon sok barátja volt.
- Te is ezek közé tartoztál?
- Nem tudom. Sosem beszéltünk erről.
- Mikor mutatta meg Zsófi azt a férfit, aki követi?
- Nem emlékszem pontosan. Egy vagy két héttel halála előtt. Iskola után lejött játszani. Bementünk a házuk melletti Spar áruházba. Azt hiszem csokit akart venni. Sétáltunk a diszkontban, amikor odahajolt hozzám és rámutatott egy férfira. “ Ő követ már napok óta” - mondta.
- Odamentetek a férfihoz, megkérdezni, hogy mit akar?
- Nem. Mert ezt is Zsófi hóbortjai közé soroltam. Néha mondott olyat, amelyet nem kellett komolyan venni. Sokat viccelődött. Ezt is annak tartottam, de most már tudom: nem hülyéskedett.
- Miből gondolod?
- Zsófi megváltozott a halála előtti napokban. Félt. Észrevettük, hogy nem nevetgélt, jókedve és vidámsága eltűnt.
- Ismered Tánczos Gábort?
- Igen. Nem sokkal az után találkoztam vele, hogy Zsófival megismerkedtem.
- Milyennek ismered őt?
- Nem is tudom. Furcsa a srác. Valahogy nem lehet kiismerni.
- Ezt hogy érted?
- Amikor találkoztunk a Várkertben, öten-hatan lehettünk. Egyszer csak Gábor felkapta a vizet és minden ok nélkül kiabálni kezdett.
- Egyik pillanatról a másikra megváltozott?
- Csak pár percig. Aztán lenyugodott és normálisan beszélt tovább.
- Szerinted ő ölte meg Zsófit?
- Ő is lehetett...
A gyilkosság utáni egy-két nap tehát azzal telik, hogy megpróbálják a sötét hajú férfit felkutatni, akit Szilvi lerajzolt a rendőröknek. A város cigánytelepén egész napos razziát tartanak, de hamar kiderül: rossz nyomon vannak.
Április harmadikán, három nappal a szörnyű bűncselekmény után félve, de jelentkeznek olyan nők, akiket a gyilkosság előtti hetekben, hónapokban megtámadtak és szexuálisan zaklattak Körmenden. Egybehangzó személyleírást adnak egy fehér bőrű, fiatal fiúról, akinek jobb arcán pár centiméteres sebhely látható Országos körözést adnak ki az újabb, feltételezett elkövető ellen.
Már a fővárosban is látni vélik a fiút egy bolti rabláskor. Néhány újságban úgy írják le a körözött személyt, mint Zsófi gyilkosát, noha a rendőrség nem győzi hangsúlyozni: a keresett férfi csak zaklatta a nőket, egyáltalán nem biztos, hogy ő a gyilkos. Addig, amíg az egész ország a sebhelyessel van elfoglalva, addig a szombathelyi rendőrök ismét kihallgatják Gábort.
A gyilkosság utáni első szombaton Körmenden a helyi kosárlabdacsapat meccse van. A klub elnöke pénzjutalmat ajánl föl a gyilkos elfogására, s ugyancsak felajánl két számítógépet a város független képviselőjelöltje. Mindenki segíteni próbál a nyomozásban, ami aznap este a meccsen zárul. A több ezer drukker közül próbálják kiválasztani a gyanúsakat. Tű a szénakazalban. Az akció sikertelen, vasárnap reggelig pihennek pár órát a nyomozók.
