Az első beismerő vallomásában Gábor leírja, hogy követte Zsófit a lakás ajtajáig, a kislány bement a lakásba, mire ő kétszer is kopogott, mire Zsófi kinyitotta az ajtót. Gábor megkérdezte, hogy az egy emelettel feljebb lakó barátja, Gyuri otthon van-e? Mire Zsófi közölte, hogy most ért haza, nem tudja.
Ekkor már mindketten az előszobában voltak. Zsófi szó nélkül elindult a szobába, és Gábor ekkor elkövette a szörnyű tettet. A vallomás szerint “ a szekrény egy nem tudom melyik polcán lévő cserép szerű tárgy törött darabját megfogtam a jobb kezemmel, ballal pedig magamhoz szorítottam Zsófit... A kislányt ellöktem magamtól, ő magatehetetlenül arccal előre zuhant”.
Gábor szüleiben ismét több kérdés felmerült. Miért engedett be Zsófi egy korábban soha nem látott fiút a lakásba? Ha már beengedte, akkor miért fordított neki hátat szó nélkül, és miért indult el a szobába? Mi az, hogy a polcról, egy cserép törött darabját leemelte? Abban a lakásban csak törött cserepek vannak a polcokon?
A gyilkosság helyszínén készült fotók szerint Zsófit hanyatt fekve találták meg. Ha a vallomás szerint arccal előre zuhant, akkor ki fordította meg Zsófit? Gábor leírja, hogy a lakásból pánikszerűen menekült, és magával vitte a cserépszerű tárgyat. Egyetlen szó nem esik az ominózus késről - amivel a rendőrség szerint átvágták Zsófi nyakát - és arról sem, hogy kezet mosott volna.
A rendőrség nyomozása egyértelműen bebizonyította: késsel ölték meg a kislányt, valamint a gyilkos lemosta a kezét és a kést a lakásban. (Megjegyzendő, hogy a szakértők a mai napig nem tudják, mivel ölték meg a kislányt. A rendőrség magabiztosságával szemben több szakértő úgy nyilatkozott: éllel bíró tárggyal vágták el a kislány nyakát. Soha, senki nem említ kést, csak a rendőrök. A szakértői véleményeket kevés ember tudja megcáfolni, a rendőröknek előre, látatlanba is sikerült. S azóta tartják magukat a kitalációhoz. A szerző.) Erről Gábor miért nem ír, első vallomásában?
A vallomás szerint Gábor a gyilkosság után felment barátjához, Gyurihoz, aki semmit nem vett észre rajta. A szülők szerint Gábor idegességében állandóan izzadt, tehát nem értik a szomszéd vallomását, miszerint Gáborral viccelődtek, miután a fiú felment hozzá.
Zsófi édesapja is állítja, hogy egy ilyen szörnyű bűncselekmény meglátszik az emberen. Ismét egy kérdés: Valóban ennyire profi gyilkos lenne Gábor, hogy leplezni tudta érzelmeit és indulatait egy gyilkosság után?
Az első vallomás szerint a gyilkosság napján este 11 órakor, a város szélén lévő folyóba dobta a cserépdarabot! A rendőrség akkor miért keres a mai napig kést a folyóban, ha az első számú gyanúsított vallomása szerint cseréppel vágták át Zsófi torkát?
A vallomás végén kéri a rendőrséget, hogy szerezzék be az igazolásokat, amelyek szerint három éves korában az intenzív osztályon kezelték őt, agyhártyagyulladása miatt, valamint utalják be őt kórházi gyógykezelésre. Gábor szülei szerint abnormális a leírt szöveg, mivel a fiút nem az intenzíven, hanem a fertőző osztályon kezelték. Gábor önszántából nem írhatott ilyet, mivel ez hazugság. Normális ember pedig nem kéri az elmeosztályra helyezését - Gábor pedig normális.
A három héttel későbbi önvallomás több pontban is ellentmond, az első beismeréssel. A másodikban ezt írja Gábor: “Szabó Gyurival folytatott, Amway-es üzleti ügyeim miatt életveszélyes fenyegetéseket kaptam, így magamhoz vettem egy piros, műanyag nyelű, kb. 10-12 cm pengehosszúságú konyhakést mindig, amikor elhagytam lakásunkat”.
Április elsején elment Gyurihoz, a barátjához. Találkozott Zsófival a lépcsőházban, köszöntek egymásnak, de Gábor ment tovább. Ekkor Zsófi utána szólt, hogy mondani akar neki valamit, de a kislány rögtön bement lakásába. Gábor megtorpant, visszafordult, benyitott a lakásba, de nem látta Zsófit. A nappali szobában talált rá, ahol megkérdezte: ”Mit akarsz mondani?” Zsófi azonban nem válaszolt.
A vallomás szerint: “Már bent a szobában, ebben az állati állapotban dulakodni kezdtem a lánnyal és erősen magamhoz szorítottam, majd először egy, a szekrény valamelyik polcán lévő vázával fejbe ütöttem. Az ütéstől a váza összetört. Ezt követően elővettem a kabátom jobb oldali zsebéből a már korábban említett kést”.
A két vallomás merőben eltér egymástól. Most törött volt a váza a polcon, vagy nem? Késsel, vagy cseréppel vágták el a kislány torkát? Zsófi hívta be Gábort a lakásba, vagy a fiú magától ment be? A vallomásban Gábor leírja, hogy hat óra harmincöt, és negyvenöt perc között követte el a gyilkosságot. Honnan tudja ilyen pontosan, ha soha életében nem viselt órát?
A fiú vallomásában szerepel az is: régebben az édesapjával pecázott, és az akkor, halpucolásra használt késsel ölte meg Zsófit. A szülők elmondása szerint Gábor öt-hat éves lehetett akkor, amikor a pecázás történt. Vissza tud emlékezni Gábor a közel tizenöt évvel ezelőtti, néhány órás családi pihenésre? Nem valószínű. Azon is el lehet gondolkozni, hogy egy civil mikor ír olyat, hogy “... pengehosszúságú késsel...”.
Ez a kifejezés nem a rendőrség szakzsargonjában szerepel? Honnan tud ilyen szavakat egy 18 éves fiú? Ez csak úgy lehet, ha a vallomást diktálták neki.
Gábor édesapja, Tánczos István már csak egyetlen dolgot tesz hozzá.
- Gábor védőügyvédje elmondta, hogy fiam ujjlenyomatát nem találták meg a H. család lakásában. Ha ez igaz, akkor nincs semmi kézzelfogható bizonyíték a rendőrség kezében és szabadon kell engedniük Gábort. Felfoghatatlan számomra, miért foglaltak le a házkutatáskor olyan tárgyakat volt feleségem lakásában, amelyeknek semmi köze a gyilkossághoz? Miért kellett elvinni a krumpli hámozót, a tompa, étkészletből való késeket? Össze-vissza kapkodnak a rendőrök, mint akik nem tudják mit csinálnak. Szerintem befolyásolják Gábort a börtönben. A múlt szombati beszélőn alig ismertem rá a fiúra.
- Mi történt?
- A találkozás döbbenetes volt. A gyilkosságról nem beszélhettünk, végig ott állt a fejünk felett az őr. Minden szavunkat leste, nehogy rákérdezzünk véletlenül az esetre. Mindössze húsz percet kaptunk. Amikor behozták a beszélgetésre, nem ismertünk rá. A fiúnak be volt dagadva a szeme és tarkóján is ütésnyomokat láttunk. Amikor rákérdeztünk, az őr azt mondta: “Sajnos kemény a priccs a zárkában. Ugye, Gábor?” Nem jutottunk szóhoz. Miért kell megfélemlíteni a fiút? Miért kell a szájába rágni a válaszokat? Ha ő a gyilkos, nekünk úgyis elmondta volna. Van annyira okos, hogy tudja: mi vagyunk az egyetlenek, aki mellette állunk, akik segíteni tudunk neki.
- Elképzelhető, hogy még önöknek sem meri bevallani Gábor azt, amit tett?
- A fiam tudja: ha nem segítünk neki tisztázni magát, akkor az egész élete zsákutcába jut. Nincs más kiút, mint kiderítenünk az igazságot, ha már a zsaruk erre nem hajlandóak. Ők találtak egy bűnbakot, akire könnyen rá lehetett verni a balhét. Gábor ideálisnak bizonyult erre, mivel könnyen befolyásolható, labilis alkat. Olyan valaki, aki a verések és fenyegetések hatása alatt azt is bevallja, amit nem követett el. Csakhogy jelen esetben ez nem tyúklopás, hanem gyilkosság. Azért mindennek van határa. Gyilkost könnyen lehet bárkiből csinálni, de az ellenkezőjét bebizonyítani, azt, hogy valaki ártatlan, az már nem olyan egyszerű dolog. Ahhoz jó ügyvédek, sok pénz és még több akarat kell. Sajnos nekünk csak az utóbbiból van sok. A kitartásból.
